Leírás
„Bábszínházunk nyitva, miként a tenyér, ami ad, a szárny, amikor reptet, a száj, ha elámul, az ajtó, ha beenged: térj be rajta! Adunk mesét két marokkal, mosolyból egy vékányit, tálcán kínáljuk a csodát, zsomborban a szívbizsergést, nagykanállal a kalandot. Titkot adunk, frisset, mait, belerejtjük a tegnapit, megteremtjük a holnapit!
A titok mögött ott a mesterség. Bábok és díszletek faragói, mesék tollnokai, fények, hangok keverői, mondatokon gurgulázó, mozdulatokat csiszoló színészek a bábmesterség mesterei. Ők dolgoznak azért, hogy a titok ízes legyen, mint egy emlék, mély gyökerű, mint egy népmese, friss, mint az a figyelem, amit csak kortárs adhat kortársnak.”